Folyik a nyálam, esik a szarom, ezt a verset én most kirakom. A kedves ánuszbimbógeciktől kaptuk ezt is, aminek csak azért örülünk, mert a gennyel, mint váladékkal, eddig méltóságon alulian keveset foglalkoztunk.

Buliba mész, előtte tükör elé állsz

És a látványtól majdnem behugyálsz

A szájad sarkában egy pattanás ül

Ami a tükörből rád visszafütyül

A nemes darab csak arra vágyakozik

Hogy az arcról lekerüljön, kikívánkozik

A kezed már szalad is az arcodra

S a gennyes-véres keléstől arcod megszabadította

Amikor megnyomtad, hirtelen a genny kirepült

És a szép tükrödön szét is terült

A tükröd alapból száraz gecis volt

És a gennydarab épp odapasszolt

Utána nyomtál rá még egyet

És a véred is a tüköré lett

A vér a sima felületen lassan csordogált

De a gecidarabok miatt néha meg-megálldogált

A pattánásod helyén egy vérpötty maradt

Amit egy zsepivel felitattad

A tükrödet tisztán akarod

Ezért a nyelveddel lenyalogatod

Az íze egy kicsit véres

Na meg a gecitől édes