na, az ánuszok továbbra sem pihennek. a fikárul volt már szó prózában, az agyszopás kapcsán, de versben még nem volt. viszont, ha igazán kedveskedni akarnátok nekem, akkor hosszasan pecegtetnétek a szarral bekent bal fülcimpámat. de addig olvassátok a legújabb importszart köcsögök.
Van úgy, hogy reggel arra ébredsz,
Hogy a párnád huzatja krémes.
Akkor rájössz, hogy az a zöldes-barna darab,
Éjszaka az orrodból oda tapadt.
Arra gondolsz, miért ne ennéd meg éppen,
Hiszen a reggeli elfogyott régen.
Azt a nemes darabot szétmorzsolgatod,
S nyelveddel óvatosan megkóstolgatod.
Ízre és állagra is marha jó,
Bár nem túl laktató!
Rögtön le is nyeled,
S érzed, hogy összehúzódik beled,
S ez az érzés boldogsággal tölt el,
S nem kezdesz többet másnemű lénnyel,
Helyette inkább orrodat turkálod,
S benne a bubut hajkurászod.
Mikor megtalálod rögtön meg is eszed,
S ettől teljesen elmegy az eszed,
Addig-addig eszed, míg ki nem elégülsz
És még utána is orrodból újabb darabokat szülsz.
Bányászat után, mint ki jól végezte dolgát:
Megnyalja utána mind a tíz ujját!!!
ja és ne felejtsétek el: a kurva anyátokat!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.