Nézegettem a blogot, és azt kellett megállapítanom, hogy a sok fasz, segg, ondó és szar mellett picsányi kultúra sem csöpög a drága olvasók szemébe. Úgy teszünk, mintha mi találtuk volna fel a pék faszát, mintha nem rég elporladt nagyok segge lukából bújtunk volna elő mi is.
Hát a nagy büdös lófaszt!
Új rovatunk bebizonyítja, hogy a kultúra nem abból áll, amit fonnyadt-klipszes-baszatlan vén kurvák hétéves egérbaszó korunktól a seggünkbe tömködnek az iskola szálkás padjaiban. Ne hányjatok taknyot azonnal, szarevő felebarátaim, amikor meghalljátok azt a szót, hogy könyv! Mert Bornemissza Geci, Bambi meg a szájbabaszott, az öngyilkosságig unatkozó Bovaryné mellett ott tündököl szartól fényesen az igénytelenségig szexéhes istenek, a baszógép szamarak, liliomtipró odúlakók és spleentől erektáló fellátorok beláthatatlan sora.
Sorozatunkat természetesen nem a pinanyaló lezbosziakkal vagy a fartúró rómaiakkal, hanem az ocsmányság zseniális modernkori apostolával, Donatien Aldonse François de Sade márkival kezdjük. (Igen ő, az az ember, akinek még a keresztnevében is egy fasszal ellátott c betű szerepel, amit ráadásul sz-nek kell ejteni, amivel a szar szó is kezdődik.) Nem fosakodnék sokáig az életrajzzal. 1740-ben született, 1763-ban apai nyomásra megházasodott, és elmondhatjuk, ez volt élete utolsó erkölcsös tette. Ezt követően baszott, letartóztatták, baszott, letartóztatták, baszott, letartóztatták, baszott, majd 1801-ben elmegyógyintézetbe zárták (igen, ő volt az is, aki kora legértelmesebbjeként az egész francia forradalmat végigkúrta), majd végül 1814-ben meghalt.
És ebben a hetvennégy esztendőben múlhatatlan fényű bizonyítékát adta annak, hogy bizony nemcsak seggel, de szájjal (kézzel) is lehet fosni. Olyan ocsmányságokat adott kora magasabbra törő fiataljainak (és öregjeinek) kezébe, mint a Justine, avagy az erény meghurcolása, a Juliette, a Filozófia a budoárban, és persze minden idők legzseniálisabb okádékát, a Szodoma százhúsz napját. Mit is mondhatnánk róla, nagy mesterünkről, minden valamirevaló szarevő legnagyobb ihletőjéről? Baszott ő nőkkel, férfiakkal, gyerekekkel, állatokkal, talán még gombákkal is, képes volt filozófiai igazolást alkotni a szenvedélyből elkövetett gyilkosságra, és bizony az ő nevéből származik egyik legszebb indoeurópai szakszavunk, a szadizmus kifejezés is. Eme felülmúlható elme jellemzésére (mielőtt őt magát hagynám beszélni) hadd említsek még csak annyit, hogy utolsó éveiben, mikorra már minden íráshoz használható eszközt elkoboztak tőle, állítólag szarral írta tovább a cellája falára megmagyarázhatatlanul eredeti és kéjesen gusztustalan szarságait.
A következő bejegyzésben a fent említett mesterműből, a Szodoma százhúsz napjából művelődhettek majd, ti pajtalakó paraszt gecik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tarthatatlan 2009.02.05. 03:52:44
gonoszgőte 2009.02.05. 08:33:27
tarthatatlan 2009.02.05. 12:25:33
Curval 2009.02.05. 13:11:12
Zsoákim 2009.02.05. 13:21:17
Curval 2009.02.05. 13:23:53
Zsoákim 2009.02.05. 13:51:48
Egy.
Kettő.
Három.
Na basszad.
Curval 2009.02.05. 14:11:01
Zsoákim 2009.02.05. 14:36:54
Curval 2009.02.05. 14:39:20
Zsoákim 2009.02.05. 14:44:40
Curval 2009.02.05. 14:45:29